Etyek-Buda

     Az egykori Budakörnyéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig a Duna partvonalában elterülő hegy és dombvidék szőlőit foglalta magába.

     Már a történelem előtti időkben is laktak ezen a vidéken. Négy fő körzetre oszlott: Szentendrei szőlők, Budai szőlők (óbudai, Sashegy környéki), Promontori szőlők, Tétényi szőlők. A szőlőtermesztés az Árpád-házi királyok alatt már virágzott, és ezen a vidéken élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Ezen a környéken sok rác telepedett le. Ennek következményeképpen a török megszállás után főleg a vörösbor előállítása volt domináns. A Buda-Sashegyi Kadarka európai hírűvé vált, amit Fekete kadarkából készítettek. A háborúk következményeként jelentősen megritkultak a szőlők. A törökök kiűzése után német szőlőművelők telepedtek le ezen a környéken. Az 1736-41. évi promontori szőlőtulajdonosok névsorában szereplő 572 névből 309 német csengésű volt. Ebből is következtethetünk a német nemzetiségűek tudatos betelepítésére. A 192 szerb név mellett csak 50 magyar név szerepelt a névsorban. A szállítási lehetőséget a Duna biztosította, így nagy pincék épültek a borok tárolására. Ezen pincék többsége még ma is működik. Promontor és környékén a XVIII. század második felében általánossá vált a szőlőtelepítés. Évről évre nőtt az állandó lakosság száma. A legszegényebb zsellér is rendelkezett valamennyi szőlővel. Főleg Promontoron és Kistétényben a század végétől kezdődően a szőlőt bérlő budai, pesti polgárok körében nagy divatja lett a pincézésnek, aminek következtében igen komoly pincekultusz alakult ki.

     Változtak a borfogyasztási szokások is. 1830 körül a nagyvárosi lakosság inkább a fehérbort kereste. Arra kényszerültek a budai vidéken is, hogy egyre több fehérborszőlő-fajtát szaporítsanak. 1890-ben ezen a vidéken is nagy pusztítást végzett a filoxéra és az ültetvényeket szinte teljesen elpusztította. Elmaradt a várt siker a szőlőkultúra újbóli fellendítését illetően ami annak volt köszönhető, hogy csonthéjas gyümölcsöket is elkezdtek ültetni. A gyümölcsösök lassan kiszorították a szőlőterülteket. Hasonló utat járt be Etyek szőlőinek története is azzal a különbséggel, hogy a XIX. század közepén a korszerűsítéseknek és újításoknak köszönhetően a Vál-völgyi uradalmi szőlészetek jó hírnevet szereztek maguknak. Jó minőségű fehérbort állítottak elő a pákozdi, sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken. Etyek körzetében termelték a XIX. század végén a Törley család híres pezsgőinek alapanyagául szolgáló fehér borokat is.

     Az egyedi ökológiai viszonyok, a talajok magas mésztartalma és a szeles fennsíkokból adódóan általában egészséges a szőlő. Ezen a borvidéken a pezsgőgyártáshoz ideális, nagy savtartalmú bor-alapanyag terem. A szőlőtermesztés uralkodó maradt a kedvező gazdasági helyzet miatt. Területe: 1772 ha.

Etyek-budai borvidék 

     Az Etyek-budai borvidék az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzácsatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát. A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, de szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismertek voltak vörösborai, például a buda-sashegyi kadarka, ám a filoxérajárvány után áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére, amelyek közül legjellemzőbb a chardonnay, az olaszrizling és a zöldveltelini.

Cég

     Jogelődünk az Egyetértés MGTSz öt falu határában gazdálkodott. A téeszesítés kezdetén a települések önálló termelőszöveteket alakítottak, ezek tevékenységein belül mindenütt jelentősek voltak a kertészeti ágazatok: faiskola, zöldség és gyümölcstermesztés, valamint a csemege és borszőlő termesztése.
     Az ültetvények szerkezete és a fajtakör is igen vegyes volt. Uralkodó a 240 cm-es sortáv, a középkordonos művelésmód változatai és a betonoszlopos támberendezés. A fajtahasználat  is igazodott a kettős célú termesztéshez, fő fajtaként a Chasselas-t, de több hektáron termesztették a Szőlőskertek királynője muskotály, Pannónia kincse, Hamburgi muskotály, Csiricsuri, Attila, Itália, Matthiász János muskotály fajtákat, a borszőlők közül pedig a Zöldveltelinit, Medinát, fűszeres Traminit, Kecskemét virágát és a Bánáti rizlinget.
     A szőlőtermesztés a tsz-egyesülések után is fő profil maradt. Kezdetben még a csemegeszőlő termesztés is jelentős (még exportra is került belőle), de egyre inkább az eladásra termesztett borszőlő vált uralkodóvá. A Hungarovinnal való kapcsolat új lökést adott a telepítéseknek. 1975-79 között Tökön, 1980-85-ig pedig Budajenőn összesen mintegy 330 hektár széles-soros, akkor korszerű fajtaösszetételű (Chardonnay, Sauvignon, Irsai Olivér, Rizlingszilváni, Zöldveltelini, Chasselas, Szürkebarát és Rajnai rizling) és művelésmódú (Moser, egyesfüggöny és GDC) ültetvény került eltelepítésre, elsősorban pezsgő alapbor készítésére. Az öreg szőlőkkel együtt ekkor 400 hektár feletti területet művelt a cég.
     A terület csökkenése több ütemben érte el a mai 126 hektárt. Első ütemben a kiöregedett, csemegével és régi borszőlőkkel vegyes ültetvényeket számoltuk fel, ez egyben  területi központosulást is jelentett, Tinnyén és Perbálon megszűnt a tevékenység.
     A második területi csökkenést az 1986-87 telén óriási fagykárt szenvedett ültetvények kivágása jelentette. A decemberi három héten keresztül tartó ónosesős jégborítás és a január-februári -20 fok alatti hideg a mélyebb fekvésben nemcsak rügykárt, hanem a tőkék  nagyarányú pusztulását okozta. 80 hektár szőlőt vágtunk ki, de még ennél is több ültetvény károsodott  részlegesen, csak nem volt erő a felszámolásra. Szerencsére így menekült meg Tökön a Sauvignon ültetvény, mely később első sikereinket teremte.
     A harmadik és negyedik csapás a rendszerváltás során-után érte szőlőművelésünket. A Hungarovin, privatizációja után, külső alapanyagbázisát lenullázva felvásárló nélkül hagyta a termelőszövetkezetet. Az országos piacra kerülő ágazat  megválni kényszerült a gazdaságtalanul művelhető fajtájú (Chasselas, Zöldveltelini, fajtagyűjtemény) ültetvényeitől. A földterületek privatizációja is jelentős területet vitt el.
     A további területcsökkenés már kisebb felületet érintett, az ültetvények azon területeit szüntettük meg, mely tőkehiány, vagy más ok miatt gazdaságosan már nem volt művelhető. 

Chardonnay/ Fehér burgundi/ Pinot bianco/ Kereklevelű

     Franciaországból származó, régi szőlőfajtáról van szó, amely nevét, a Burgundia déli részén található Chardonnay községről kapta. E szőlőfajta bora képezi a híres Champagne-ban készített francia pezsgők, az észak-olaszországi spumante-k és  minőségi magyar pezsgők egyik alapborát, de Ausztriában és Németországban fűszeres borok, Kaliforniában a fehér barrique-ok zöme és az Újvilág reduktív borainak nagy része is Chardonnay-ból készül.
     Igazi sokoldalú, világhódító fajta.
     A Chardonnay-t Magyarországra a múlt század végén a pécsi Káptalan hozta be Franciaországból. Nagyobb felületen csak az 1970-es évek óta telepítik, de ma már az egyik legjelentősebb és legmegbízhatóbb minőségi fehérszőlőfajta.
     Termeszthetőség szempontjából nem a legkönnyebb szőlőfajta. Nagy zöldtömeget nevel, fürtjei viszonylag kicsik, gombabetegségekre közepesen érzékeny, a molyok szeretik. Rothadásra való hajlama közismert, e mellé zárkózik fel a fajta fürtlisztharmatra való fokozódó érzékenysége.
     42 hektáron termesztjük. Az ültetvény 1980-as telepítésű, fa támrendszeres, egyesfüggöny művelésmódú. A tőkék karját folyamatosan ifjítva tartjuk fiatalosan. Termésátlaga 7,0-9,0 t/ha. A pince céljainak megfelelően több időpontban, szeptember közepétől, október közepéig szüreteljük, 18 - 23 mustfokkal.

Sauvignon

     Francia eredetű, a világ egyik legismertebb, értékes szőlőfajtája. Hazájában a Bordeaux-i borvidék száraz és édes (sauternes-i) fehérborainak alapjául szolgál (többnyire Sémillon-nal és Muscadelle-el házasítva), de emellett nagy népszerűségnek örvend a borászok körében a Loire-völgyében is.
     Az utóbbi időben sok országban előszeretettel, de nem túl nagy ültetvényfelülettel termesztik. A Sauvignon a hűvösebb klímájú termőterületeket kedveli, karakterét Olaszországban is Dél-Tirol és Trentino, Ausztriában pedig Burgenland és Steiermark termőterületein őrzi meg leginkább. Európán kívül, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és Chilében készülnek legszebb borai.
     A Sauvignon Magyarországon is északon talált hazára. Az etyek-budai és a neszmélyi borvidéken korábban a Hungarovin pezsgőtermelésének alapanyagát adták, ma pedig nemzetközi szinten is elismert minőségi borok készülnek itt.
     Magyarország első Sauvignon ültetvényeinek egyike a mienk. Tökön ugyan ma már csak 11 hektárt művelünk, de a budajenői telepítéseink elsősorban e fajta termőfelületének megmaradását és növelését biztosítják. Itt három év alatt 14,6 hektár Sauvignont telepítettünk.
     Ültetvényeink kétarcúak, Tökön az idős szőlő szélessoros, fa támrendszerű, egyesfüggöny művelésű. Előnynek tekinthető, hogy a magas humusztartalmú talajon óriási, nagy fatartalékú tőkéken termelünk. Budajenőn az új telepítések majd kétszeres tőkeszáma a kisebb és egyenletesebb egyedi tőketerhelést célozza. A művelésmód ernyő, a támrendszer zömében fém. A termésátlag 5,0-10,0 t/ha termőhelytől és kortól függően. A szüret több részletben szeptember harmadik dekádjától, 18-19 mustfoktól kezdve október közepéig, akár 26-28 mustfokos, aszúsodott állapotig tart.
     A boraink címkéjén megtalálható ló motívum a Sauvignon esetében szőlész szemmel mindenképpen egy szilaj csődört jelképez! Ültetéstől kezdve óriási növekedési erély, sűrű lombozat, túlvastagodó hajtások, másod-harmadrendű hónaljhajtások jellemzik. Egy Sauvignon ültetvény termőre fordítása is hasonlatos a fiatal lovak betöréséhez, nyereg alá szoktatásához. Az általunk telepített C. 297 -es klón minőségi, így relatíve kicsi fürtjei sem segítik a tőkék leterhelését.
     A nagy vitalitás mellett azonban a mén sértődékeny is, a fiatal tőkék fagyérzékenyek, a sűrű lomb a gombabetegségekre, a kicsi, tömött fürtök pedig a lisztharmatra és különösen a rothadásra fokozottan érzékenyek. Az ilyen esetekben más fajtáknál sikeresen alkalmazható erőteljesebb lelevelezéssel azonban a Sauvignonnál a jelleg elvesztését kockáztatjuk.
     Azonban a lóversenyeket sem a jámbor lovak nyerik!

Rizling

     Csak nálunk kell magyarázkodni, hogy ez bizony Rajnai, nem Olaszrizling és nem is Rizlingszilváni, hiszen az egész világon a rizling név a Rajnai rizlinget jelenti. Mily meglepő, de nevét is származási helyéről, a Rajna-mellékéről kapta, s csak névrokonságot mutat az Olaszrizlinggel. A Chardonnay után a világ második legismertebb fehér szőlőfajtája, ám azzal ellentétben, előfordulása gyakoribb Európában, illetve annak északi bortermő vidékein, mint a föld többi részén.
     A legjobb rizlingborokat Németországban az Elzász-vidéken, a Rajna, a Mosel, a Saar és a Ruwer, valamint a Nahe és néhány helyen a Majna mentén, valamint Ausztriában (Wachau, Krems völgyében) termelik. Talán a világ legjobb és legértékesebb fehérszőlőfajtája, még ha ezt nem is ismerik el mindenhol. Nagyon érzékeny mind a klíma, mind a termőhely sajátságaira. Lokálpatrióta fajta, nem jó Európából kimozdítani. Az új-zélandi rizling igen száraz, Ausztráliában ellenben a "Rhine Riesling"-nek nevezett bor nehéz.
     Hazánkban a Badacsonyban és a móri borvidéken hozza legjobb formáját, de megtalálható még a Hajós-Bajai, Etyek-Budai, Balatonfüred-Csopaki és Somlói borvidéken is. Az Alföldön kiváló fagytűrése és savmegtartó képessége miatt terjed.
     Nálunk 2 hektár van belőle, egy gépalja, mármint permetezőgépé. Nem véletlen a fogalmazás! Bár a fajtára jellemző kocsánybénulás itt ritka, de külön törődést igényel a vegetáció több időpontjában. Fakadáskor az atkák, különösen a nemezes gubacsatka kínozza, virágzáskor és fürtzáródás előtt pedig kiemelt szerepe van a botritisz elleni megelőző kezeléseknek. Utána már csak szép hosszú ősz és türelem kell hozzá, nehogy korán lemondjunk egy esetleges szép évjáratról.
     Október közepe előtt ritkán szedjük, 8,0 - 10,0 t/ha termésátlag mellett 19 - 21 mustfokkal.

Szürkebarát (Pinot gris, Pinot grigio, Ruländer)

     Franciaországból származik, ahol Pinot griesként ismerik. A Pinot család tagja, közvetlen rokonai a Pinot blanc és a Pinot noir. Olyannyira egy család tagjai, hogy időnként még egy tőkén belül is megtaláljuk kék és a fehér fürtöket!
     A világfajták között az egyik legrangosabb. Franciaországban Tokay de Alsace néven ismert fajta, de Tokajhoz nincs köze, téves névhasználatról van szó. A szőlőtermesztés északi határához közeli országokban termesztik.
     A legenda szerint a szerzetesek honosították meg a környéken, mert olyan szőlőt kerestek, amely cukor hozzáadása nélküli is kellemes bort ad minden évben. A Badacsonyi Borvidék elterjedt és híres fajtája, megtalálható még a Balatonfelvidéki és a Mátraaljai borvidéken, de fajtát felfedezte a reduktív technológia, ezért nő a termőfelülete az Etyek-Budai és az Ászár-Neszmélyi Borvidéken is.
     Közép érésű (szeptember vége, október eleje), közepesen termő fehér borszőlőfajta. Tőkéje középerős, vesszői vékonyak, az utóbbi években a fásrészek pusztulása e fajtánál különösen jellemző. Fürtje kicsi, hengeres, nagyon tömött, kevés másodtermést képez, de ezek színe szüretkor már a főterméshez hasonló, így beleszedve minőségrontó lehet. Vékony héja, tömött fürtje és jó cukorgyűjtő képessége miatt könnyen rothadásnak indul.
     Mi a B 10 jelű klónját termesztjük, 10 hektár van belőle, sajnos kettősfüggöny művelésen. Termésátlaga 7,0 - 9,0 t/ha. Szeptember harmadik dekádjától szüreteljük 19 - 21 mustfokkal. Rendszeresen hagyunk kései szüretre is.

Müller Thurgau (Rizlingszilváni)

     Németországból származó szőlőfajta, melyet hazánkban Rizlingszilváni néven ismernek. Hermann Müller-Thurgau állította elő a Geisenheimben a Rajnai rizling és Zöld szilváni (újabb vizsgálatok szerint a Chasselas) keresztezésével.
     A Müller-Thurgau egészen az utóbbi évekig a legelterjedtebb német szőlőfajtának számított, időközben azonban a rizling ismét háttérbe szorította. Rizling x szilvániként Ausztriában és Kelet-Svájcban is  sok helyütt termesztik. Németország után Magyarországon termesztik a legnagyobb felületen, majd Ausztriában és Szlovákiában.
     A rizlingszilváni fontos alkotója az olcsó német liebfraumilch tömegboroknak. Híres rizlingszilváni borokat a német Mosel régióban és az olasz Alto-Adigében termelnek, olyan ültetvényeken, amelyeknek hozamát ritkítással visszafogják és így a szőlőben több ízanyag halmozódik fel.
     Hazánkban a Mátraaljai, Balatonfüred-Csopaki, Móri, Ászár-Neszmélyi és a Balatonmelléke borvidéken jellemző, de ezeken kívül is kedvelt a fajta.

Irsai Olivér

     Magyar eredetű fajta (de jó is ezt leírni!). Nevének eredetéről több anekdota kering. Ki volt Irsai Olivér? Nagy becsű, idős szakembereink is vitáznak felette, ami biztos, hogy Kocsis Pál állította elő a Pozsonyi fehér és Csabagyöngye keresztezésével. Meg is maradt a mi fajtánknak, igazi hungaricum. Nem tudja a világ mit veszt vele, illetve nélküle!
     A Pannonhalma-Sokoróaljai, Dél-Balatoni, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi és az Etyek-Budai borvidéken terjedt el. Kezdetben még csemegeszőlőként telepítették, ezt követően azonban teljesen borszőlő fajtává lépett elő. Csak csemegeként ma már csak néhány kistermelő foglalkozik vele.
     A kannás édes muskotály vitatható értékű sikerkorszaka után a reduktív borkészítési technológia új megvilágításba helyezte az Irsai Olivért. A csemegeszőlő kedvelt zamata és illata utánozhatatlan eleganciával jelent meg a száraz minőségi borokban. Hazai és nemzetközi sikereink rangot vívnak ki e magyar fajtának!
      A termőhely döntő jelentőségű az Irsai Olivérnél! A "hamar vénülő", "gyorsan öregedő" már-már sztereotíp jelzők a fajta számára jó termőhelyeken és borkészítési technológia mellett elavultnak tekinthetők. Magyarország északi, hűvösebb klímájú borvidékei (Etyek-Buda, Ászár-Neszmély), különösen a magas mésztartalmú talajokon kiváló zamatú, frissességét hosszú ideig megtartó boralapanyagot teremnek.
     Termeszthetőség szempontjából szőlész szemmel a "no problem" kategóriát jelenti. Viszonylag ritka lombozat, nagy laza fürtök, betegségekre nem érzékeny, korai szürettel hamar le van a gond. Szimpatikus fajta, egy, de sajnos meghatározó jelentőségű, szépséghibával: ültetvényei nagyon korán kondíciójukat vesztik, 12-15 éves kor után rohamos karvisszarakás, majd tőkepusztulás jellemzi. Hamar a gazdaságos művelés határa alá esik az ültetvények hozama. Készülni kell erre, biztosan bekövetkezik!
     Mi még 22 hektár 1984-es telepítésű, tehát a fenti, kritikus koron jócskán túllévő ültetvényt művelünk. Itt előnyként jelentkezik a GDC művelés, de csak a viszonylag magas telepített tőszám miatt. Így a pusztulások ellenére sem túlzott az egyedi tőketerhelés a 7,0-9,0 t/ha hozamok esetén. Technológiai éretten szedjük, 17 mustfokkal, eddig legkorábban augusztus 8-án, de legtöbbször augusztus 20-a körül.
     A kieső területek pótlására 2004-ben 3 hektárt ültettünk, de további telepítésre is szükség lesz a rohamosan romló idős ültetvények helyett.

Kadarka (Fekete budai, Jenei fekete, Törökszőlő)

     Származási helye leginkább Kis-Ázsia, de lehet, hogy Albánia. Terjedése mindenképpen kötődik a török hódításokhoz. Velük együtt, vagy utánuk, de a Balkán felől érkezett a korabeli Magyarországra.
     Elterjedési területe is követi a török hódoltságét, Magyarországon kívül jelentős felület van Bulgáriában, Romániában és Szerbiában.
     Magyarországon mindenütt elterjedt, az alföldi termőtájtól Tokajig.  A Buda-Sashegyi Kadarka európai hírűvé vált, amit Fekete kadarkából készítettek. Itt és Tokaj-Hegyalján még aszúborokat is készítettek belőle.
     A fajta diadalmenete a nagyüzemi művelés elterjedéséig tartott, majd egycsapásra visszaszorult. "A Kadarka gyalogos bor, nem szereti a kordont". Többszörösen igaz a mondás. A talajközeli, kis egyedi terhelésű, takarásos művelés kiváló minőséget is tudott. A nagyüzemi művelés előhozta a fajta néhány sarkalatos hibáját: fagyérzékeny, rothad, bizonytalan színanyaggyűjtés, késői érés. Egyenként is visszaszoríthat egy fajtát a termesztésből, de így együtt! Az utóbbi évek fellendülése előtt évtizedekig nem telepítettek Kadarkát az üzemek, csak néhány vállalkozó szellemű termelő.
     A történelmi hagyományt (Fekete budai, Jenei fekete) felélesztve, a fajtaválaszték bővítésére telepítettünk Budajenőn 1,1 hektár Kadarkát. Egy ajánlás szerint Kadarkát ott érdemes megpróbálni, "ahol két árnyék van" (Balaton, Duna). Nos a két árnyék nálunk is megvan a Kadarka ültetvényben, a szőlészé és a növényvédősé! Bár még csak három év tapasztalata áll mögöttünk, de néhány fogát már megmutatta a fajta. Fagybiztosnak hitt termőhelyünkön részleges fagykárt szenvedett, tényleg rothad, valamint minden létező szőlőkártevő és kórokozó első bejelentkezési helye. Hűsölni viszont jól lehet benne, mert nőni aztán nő!